A világ első fogorvosa, akinek az utókor ismeri is a nevét, i. e. 27. században, Dzsószer fáraó uralkodása alatt tevékenykedő Hesi-Re volt.
A világon elsőként az etruszkok végeztek komoly fogászati tevékenységet. Fogaikat aranypánttal vagy huzallal fogták, és az első hidak is az itáliai népcsoporthoz köthetők.
A világ ma ismert első, i. e. 2500 körül készített műfogsorára Mexikó területén bukkantak rá a régészek. A fogsorban a lekopott és elromlott fogakat párducfogakkal helyettesítették.
Az ókorban széles körben elterjedt volt az a nézet, hogy a fogak a bennük rejtőző férgek miatt fájnak, amelyeket többek között békanyállal és szegekkel próbálták eltávolítani.
A fogorvosok, fogbetegek és fogfájósok védőszentjét, Szent Apollóniát az i. sz. 3. században, egy alexandriai keresztényellenes lázadás során a legenda szerint olyan erősen megütötték, hogy minden fogát elveszítette.
Japánban a 16. századtól egészen a 19. század végéig elterjedt volt a fa műfogsor viselése. Az első, amelyet ismerünk, egy buddhista apáca fa műfogsora, 1538-ból származik.
A foghúzás a középkorban elsősorban a borbélyok feladata volt, akik gyakran vásárokon felállított pódiumon végeztek – a sterilitás hiánya miatt rendkívül veszélyes – fogászati beavatkozásokat.
A modern fogászat atyjának a XIV. Lajos uralkodása idején született Pierre Fauchard-t tartják, aki már fogtöméssel és a gyökérkezelés egy korai formájával is próbálkozott.
A 17-18. századi kezdetleges fogorvosi műszereket a rokkához és varrógéphez hasonlóan lábbal hajtották.
George Washington 1793-ban, második elnöki ciklusa kezdetén mondta el az amerikai történelem legrövidebb, 135 szóból álló beiktatási beszédét, amely elsősorban az elnök rendkívül fájdalmas módon rögzített műfogsora miatt sikerült ennyire rövidre.
